NeighbourART 16th issue

zergi borbála szupernagyi műalkotás: Bolla Szilvia SHOP FARKAS RÓBERT, MALINOVKA, MANUELA, BLUM & wOLF, ARTPHABETSTUDIO, KOVáCS LEHEL N A neighbourart Kálló péter Wirth abigail vácz péter antal balázs Gyuricza gergely A M Z HIGHLIGHT I E ASK DISCOVER Design magazin 16. szám, 2018 március 28. főszerkesztő: FARKAS-ZENTAI LILI Design: FARKAS RóBERT G HIGHLIGHT Ez a magazin a NeighbourArt blog része. Minden jog fenntartva. Ha bármilyen kérdésed vagy kérésed lenne a magazinnal, vagy a bloggal kapcsolatban, kérlek, írj nekünk a info@neighbourart.com email címre! kálló péter / wirth abigail / vácz péter / antal balázs friss termékek magyar alkotóktól SHOP tartalom 2. tartalom DISCOVER n 27. 18. szupernagyi A borítóképet Bolla Szilvia készítette: http://bollaszilvia.com 21. gyuricza gergely / festőművész ASK 04. ask {{page}}. ask Gyerekként a somlószőlősi Zichy-kastély harangtornyában Batman jelmezben vigyázta a környéket, legkedvesebb tárgya Anyukájának gyűrűje, amit nyakláncként hord, a művészet számára terápiás eszköz, nem volt még alkotói válsága. gyuricza gergely / festőművész n n 2009 óta alkotok, 300 fetménynél és körülbelül 500 gafikánál, 100 grafitinél járok. Nem volt még ilyen. Milyen típusú emlékek inspirálnak jobban: a jók vagy a rosszak? ask Hogyan lendülsz túl az időszakos alkotói válságon? Amit tudni kell rólam, hogy pszichológus vagyok, és 2009-ben elvesztettem édesanyámat mellrákban. Ekkor fordultam, terápiás célból a mûvészet pszichológia felé, és innen a képzõmûvészeti indíttatásom. Alapvetõen a mûvészetben terápiás eszközt, a tudatalattim megnyilvánulását, szublimációját látom. n ask A nagymamám nevelt fel, aki Somlószõlõsön lakott a Zichy-kastélyban. Hogy hogy került ide, az egy picit hosszabb történet, de a gyerekkoromat nagyrészt kincskereséssel és a szellemektõl való meneküléssel töltöttem. Kedvenc DC hõsöm a Batman volt, hát Nagymamó varrt is nekem egy denevérember jelmezt. Abban ültem a harangtoronyban és néztem, hol vannak a bûnözõk. Amikor elmeséltem neki, hogy azért vagyok szomorú, mert egyedül kell küzdenem, varrt egy ugyanolyan jelmezt a plüss kutyámnak is. Onnatól kezdve ketten vigyáztunk mindenkire. Társadalmi felelõsségvállalás a mûvészet által. Idén volt például volt egy kiállításom a Barabás Villában, amely bevételének teljes egészét a Greenpeace Magyarországnak utaltam el, így támogatva civilként a civil szervekezetek. Mit érzel, amikor egy másik művész a tiédhez hasonló munkát készít? Mit szeretnél, hogy miről emlékezzenek majd rád? {{page}}. Mi a legkedvesebb gyerekkori emléked? {{page}}. Kinek mutatod meg elõször az új munkádat? n Rá akarom venni hogy kollaboráljunk. Sokat dolgozok fotósokkal, stylistokkal, grafitisikkel. Engem ez inspirál. Van bennem egy szakmai hiúság, ami szerintem az innováció egyik katalizátora. Nyilvánossá teszem az interneten. Az internet egy praktikus, õszinte és esetenként elég kegyetlen feedback forrás, de mindenképpen reális. ask ask n Mi volt a legnagyobb őrültség, amit eddig csináltál? Anyám gyûrûje, amit nyakláncként hordok. Van olyan gyerekes szokásod, amit akkor csinálsz, amikor senki nem figyel? Nem tudnék erre úgy válaszolni, hogy az ne számítson bûncselekmények, tehát kihagyom, ha megengeded. Van-e napi rutinod? n Képregényeket olvasok, rajzfilmeket nézek és videójátékokat játszom. Történelmileg a pop art-nak négy fundamentuma volt: filmek, reklámok, márkák és képregények. Ez mostanság kiegészült a videójátékokkal,mint új médiumok. Ebben keresek inspirációt. Ez egy olyan közös nevezõ, ami mindenkit összeköt a világon, és én pontosan ugyanazt a kólát iszom, mint a gyerekek Manilában, vagy mint az Egyesült Államok elnöke. ask {{page}}. Kedvenc tárgyad? Projektmanagerként dolgozom egy multinacionális vállalatnál, hogy meglegyen a teljes anyagi függetlenségem az alkotáshoz. Ez azért fontos, mert van két egymást kölcsönösen kizáró koncepció: kreativitás és a befektetõi elvárás. Mivel egy befektetõ (gyûjtõ, galéria, megrendelõ, cég) saját elképzeléseit szeretné megjeleníteni a végterméken, nem valósul meg a mûvészi autonómia. A napi rutinom a követketõ: 9-12-ig dolgozom, ebédidõben sportolok, 13-18-ig dolgozom, 19 órától pedig a mûtermemben alkotok. n ask A tervezési fázist (ami vázlatolást jelent) egy pár hónapos inkubációs idõszak követi, majd a projekt kivitelezése (ami változó, attól függõen, hogy festmény, videó vagy streetart meló készül). n Hogyan fogsz neki egy új munkának? gábor kodolányi 8. ask n 1960-as évek, Los Angeles, California. Meghonosítanám a pop artot, és döbbenetesen gazdag lennék. A négyléptékû nõi portréimban olyan típusú modelleket mutatok be, akik ezt az érát idézik. Mit szeretnél kifejezni az alkotásaidon keresztül? ask Mi a legrosszabb tulajdonságod? {{page}}. Kortárs pop art (neo pop). Ez az irányzat a 60-as években indult Angliából, majd késõbb a USA-ban terjedt el. A munkamódszerem: akril polimer emulzióban oldott pigmentet manipulálok egy vászon hordozófelületén ecset segítségével, hogy kialakítsak egy kétdimenziós, kreatív és affektív jellegû vizualitást. Agresszív vagyok. Kényszeresen ráfeszülök projektekre és addig nem nyugszom meg, amíg az meg nem valósul. Ez nem nekem rossz, hanem annak, akivel dolgozom. Az alkotásaim során az egyéni traumafeldolgozás a célom. A mûvészet a belsõ drámára figyel, és érzéseket dolgoz fel, jelenít meg konstruktív formában. Az itt megjelenõ desztillált tartalmak rezonálnak azokkal, akik hasonló dolgokon mentek keresztül. Ilyen értelemben, és erre most jöttem rá, kapcsolatot szeretnék építeni hasonló emberekkel. Ha van akár egy ember is, aki ezen interjú alapján megismeri a munkáimat és engem, már nyertem. Melyik korban élnél szívesen? Milyen a stílusod? n n ask Nézd, õszintén kell élned halnod. És azt garantálom hogy ez egy nap véget ért. Leélhetsz jól/rosszul 50-60-80 évet egy testben épen és szépen de ez nem tart örökké, elõbb vagy utóbb kopogatni fog az univerzum, a jóisten, az örökkévelóság. És amikor õ lesz a küszöbödön egy kérdést fog csak feltenni 'hogy élted az életedet'. El kell számolnod azzal hogy mi vagy te. Egy halom kétség, vagy szorongás? vagy olyna ember aki elfogadta az örökkévalóság meghívását és hagyatékot épített, rajta hagyta a kezének a lenyomatát az égen, hogy azok akik utánnad jönnek követni tudjanak. Ha egyetlen tanácsot kellene adni más, esetleg még kezdő tehetségeknek, mi lenne az? itt a vége, fuss el véle. {{page}}. NEIGHBOURART.COM ask CURRICULUM VITAE http://gyuriczart.com n Gyuricza vagyok. Kortárs, budapesti pop-art festõ. A misszióm az, hogy kreatív és affektív jellegû mûtárgyakat hozzak létre, és védjem a popart mûfajt. Közelíteni kívánom a mûvészet-befogadó kapcsolatot, kiállítások és online iniciatívák révén. {{page}}. shop megvásárolom 2800 HUF ESZES RÓKA MESÉI MESEKÖNYV (BY FARKAS RÓBERT) EGYEDI BETŰ (BY ARTPHABETSTUDIO) 1699 HUF shop 26316 HUF n {{page}}. megvásárolom megvásárolom to do notepad (BY Malinovka) 46889 HUF fali lámpa (BY Blum and Wolf) 5626 HUF n 12665 HUF TORNAZSÁK (BY MANUELA) {{page}}. megvásárolom megvásárolom KÉPESLAP CSOMAG (BY KOVÁCS LEHEL) shop megvásárolom discover ANTAL BALÁZS // BAANTAL CHECK OUT THIS EVENT discover Akvarellfestés kerámián workshop {{page}}. Az akvarellfestés érdekes és látványos dolog, főleg kerámián. Ha szeretnéd kipróbálni az akvarellfestés sajátosságait, a lágyságát, a szabadságát, az akaratosságát, az engedelmességét egyszóval minden tulajdonságát, akkor mindenképp érdemes jelentkezned erre a workshopra! Ezt a technikát Antal Balázs kísérletezte ki az adott festékmázakkal, és hozta létre az egyedi, kézzel festett #Pollinate falitányér kollekcióját. A workshop során két csomag közül lehet választani, és most mindegyik csomaghoz tartozik egy-egy ajándék is, amit szintén Balázs tervezett!  Ezen az email címen lehet jelentkezni: info@madebyyou.hu TOVÁBBI RÉSZLETEK ITT n n discover {{page}}. Vácz Péter www.toldimozi.hu FACEBOOK EVENT www.frisshusbudapest.com Párnaarc A Friss Hús Budapest fesztiválon lesz Vácz Péter Párnaarc (Pillowface) c. új filmjének premierje a 'Magyar versenyfilmek III.' programban.   A történet: egy zárkózott férfi hotelszobájának magányában párnafigura társat kreál magának, de az ismeretlen szobalány újra meg újra elágyazza újdonsült barátját. A film a 2017-es erdélyi Filmtett Workshop-on készült, ahol tíz nap állt a rendelkezésükre elkészíteni. Az inspirációt Péter egy korábbi hotel-fotósorozata adta.  Vetítési időpontok: ápr. 04. (szerda) 17:00-18:30 – Nagyterem ápr. 05 (csütörtök) 15:00-16:30 – Nagyterem ápr. 06 (péntek) 20:00-21:30 – Kisterem  Jegyvásárlás a helyszínen illetve az alábbi weboldalakon: " {{page}}. wirth abigail n Imádom a negatív témákat" discover A Milan Fashion Week keretében megrendezett nemzetközi szőrmetervező verseny, a REMIX 2018 harmadik helyezését Wirth Abigail nyerte el. A szuper menő kollekciójáról, az új valóságról és a prémes állatokról is mesélt a NeighbourARTnak. - A verseny idei témája a természet volt, te viszont ezt nagyon egyedi módon ragadtad meg: a digitális világot vetted alapul. Miért pont ezt a “nézőpontot” választottad? Hogyan szemléltetted ezt a szőrméken? - Az IFF célja pontosan az, akár ezzel a versennyel is, hogy felhívja a figyelmet a szőrme természetességére és fenntarthatóságára. Alapvetően nagyon szeretem a kicsit konceptuálisabb témákat. A három look-ból álló kollekció a #socialmediaisreallife címet kapta, ami utalt egy korábban olvasott cikkre, amely a közösségi média valóságtól való elszakadását hangsúlyozta, ugyanakkor a Black Mirror és a Mr. Robot sorozat különböző részeit is alapul vettem. A témám tehát adott volt: olyan szövegek, amik tabuk, és olyan élettér, ami nem a valóság. Mi mára annyira messze kerültünk a valóságtól és a természettől, hogy mi sem egyszerűbb, mint a természet hiányába belehelyezni ezt az egészet. A szőrme, mivel egy vitatott, de ugyanakkor természetes alapanyag, szuper jól szimbolizálta ezt az egészet, nem is beszélve a szűcsmunkáról, amely nagyon aprólékos, hozzáértő szakember tapasztalatát igényli, tehát ipari gyártásba nem helyezhető át, a hímzések pedig, amelyek összekötötték a három darabot, mind annak az ellenpontjai, amit a közösségi média értékként képvisel. Amúgy pedig imádom a negatív témákat, és azt a fajta fekete tükröt, ami kifordítja a posztmodern embert a világból és a valóságból. - A szőrméről nem mindenkinek a természetesség jut az eszébe. Az állatvédők mit szólnak egy ilyen eseményhez? Esetleg találkoztál velük ott a helyszínen? - Aki állatvédő, nem feltétlenül természetvédő. Aki állatvédő, nem feltétlenül tudja, miről is szól a szűcsmesterség, és honnan, milyen körülmények közül származnak azok a prémes állatok, akiket végül szőrmeként felhasználnak. Nincsenek tisztában azzal, milyen szabályzatokat kell betartaniuk a tenyésztőknek és a többi szakembernek, például az állatok etetésével, mozgásterével kapcsolatban. Jó tudni, hogy a prémes állatok szőre annál szebb, minél megfelelőbbek a körülményeik, így ez a tenyésztők érdeke is. Sokan nem is gondolnák, hogy ezekből az állatokból azon kívül, hogy bundát készítenek, műszempilla, cement, és állateledel is készül. A tenyésztők ugyanis figyelnek arra, hogyha már egy állat úgymond az „életét adja”, akkor annak minden porcikáját hasznosan dolgozzák föl. A nagy állatvédők tehát nem feltétlenül azért tüntetnek a valódi szőrme ellen, mert tudnak is valamit az adott területről, az iparágat szabályozó gyakorlatról. De hát az emberek imádnak tüntetni valami ellen, legyen az politika, mások nemi identitása, vagy éppen a szőrme. Végre közösen lehet valamit utálni. Milánóban az utcákon egyébként rengetegen viselnek szőrmét - kezdve a csinos öreg hölgyekkel, akik klasszikus bundákban járnak, a fiatal nők és férfiak pedig egészen egyedi kreációkat viselnek. A verseny folyamán ellátogattunk a The One Fur-re is, ami egy nagy szőrmevásár: különböző szűcstechnikáktól kezdve, a színezési újításokon át mindent meg lehetett nézni. Na, ott a kijáratnál volt egy alig 20 főből álló kis tüntetőcsapat. - A szőrme elkészítéséhez, ahogy te is említed, hozzáértő szakember tudása és tapasztalata szükséges. Kik segítették a munkádat? - A FureverbyCsányi segített végig alapanyaggal és egy szűccsel, aki végül elkészítette a darabokat. Nélkülük nem tudtam volna mindezt létrehozni, nagyon hálás vagyok nekik ezért. De nagyon sokat köszönhetek a Magyar Szőrmeipari Szövetségnek is és külön Hegedűs Annának. A szűcs szakma egészen más, mint a textiles. Más a gépigénye, sokkal összetettebb munka, rengeteg apróságra kell odafigyelni, kezdve onnan, hogy a festésnél például nem biztos, hogy a színek teljesen egyeznek, a bőr esetleg vastagabb, vagy a szőr valahol dúsabb. Én nyírt és néhol hosszú nyúlszőrt használtam, gidát, tibeti bárányt és ezüst rókát. Minden szőrnek egészen más a karaktere, és ha bármikor előtte foglalkoztam volna ilyen matériákkal, lehet, másképpen álltam volna a feladathoz, mert hihetetlen, hogy mennyiféle játékot ki lehet hozni belőle! A kollekcióm esetében intarziás eljárást alkalmaztunk, ami hasonlít a patchworkre, vagyis a mintázat szabással és a darabok összevarrásával jött létre. - Milyen érzés volt, amikor megtudtad, hogy 100 pályázóból bekerültél a legjobb 10-be és aztán végül dobogós is lettél? - A verseny után adott villám-interjúban nem tudtam okosabbat válaszolni, mint hogy „el sem hiszem, nagyon jó”. És így, egy picit később sem tudnék nagyon mást válaszolni. Az, hogy az első tízbe bekerültem, múlt év december 20-21-e környékén derült ki. Éppen karácsonyi sütögetésen voltam egy barátnőmnél, és mikor láttam a levelet, meg kellett kérdeznem Larit, hogy tényleg jól olvasom-e azt, amit olvasok? A világ legerősebb és legvagányabb divatiskoláiból érkeztek a versenyzők, nem hittem volna, hogy sikerülhet nekem ez innen Magyarországról, főleg, hogy itt a divatnak azért elég kicsi az élettere. Az ezt követő időszak elég kemény volt. Szerencsére Dobos Emese eljött velem a milánói döntőre, és így egy picit könnyebb volt ott állni. Összességében minden döntős munkája sokkal erősebb volt ott, elkészítve, mint amit előtte vázlatként, rajzon láthattunk. - Mit hozott, illetve hoz Neked a jövőben ez a verseny, ez a helyezés? - Ez egy igazán nagy, nemzetközi presztízzsel bíró megmérettetés. Természetesen nagyon jól fog mutatni a portfóliómban, továbbá hatalmas megtiszteltetés, hogy a Vogue Italia divatanyagában és az IFF nemzetközi, FUR NOW reklámkampányában is helyet kaphatnak majd az első három helyezett, azaz a mi munkáink. Sok névjegykártyát kértek tőlem és osztottam ki a verseny során, még azonban nem tudom pontosan, hogy ennek mi lesz a hozománya. De már alig várom! "Dobos Emese, az Ydea.blog.hu alapítója nagyon érdekes cikket írt nemrég a Marie Claire-nek a szőrme és műszőrme összehasonlításáról, rengeteg dolognak utánajárt. Ez egy elég komplikált kérdés, mert ugyan a műszőrme készítése közben állat nem hal meg (közvetlenül), mostanában szinte naponta jelennek meg cikkek a műanyag túlzott felhalmozódásáról és a környezeti károkról. A műszőrme kőolajszármazék, számos, egészségre káros vegyi anyag kell az elkészítéséhez és egyes műanyagoknak szinte egy örökkévalóság sem elég a lebomláshoz. Így szennyezzük ugye a saját bolygónkat a műszőrméből leváló mikroműanyag-szemcsékkel, amelyek bekerülnek az ivóvízbe, a sóba, a tengeri állatokba, amelyeket aztán az ember eszi meg. Illetve a műanyagok vizek (tengerek, és óceánok) mélyére kerülve az ott élő állatokat ölik meg, mert míg azok ételnek gondolják az apró műanyag darabkákat, eltömítik a gyomrukat, és úgy halnak meg. Úgyhogy, ha nem is közvetlenül, de a műszőrme ugyanúgy állatéleteket követel." discover {{page}}. n discover {{page}}. n {{page}}. discover n n Mindig igyekezett nem beállni a sorba. Saját határait is állandóan feszegetve, nagyon különleges látványvilágot teremtett. Semmi pózőrködés, semmi hatásvadász tartalom. Kísérlet, játék, gyermeki boldogság - ez az, ami hajtja. Elég a társadalmi elvárásokból, jöhet az álmodozás, mert néha ki kell tudni kapcsolni. Kálló Péter fotográfus legújabb, Kilépés című "sorozatáról" mesélt nekünk. discover {{page}}. kálló péter Ami elemel a racionális élettől n {{page}}. discover A korábbi különleges sorozatodnak a címe Balance, azaz egyensúly volt, a legújabb pedig a Secession, Kilépés nevet kapta. Mennyire rezonálnak ezek a témák a saját életed történéseire, szakaszaira? - Egyértelműen a saját életszakaszaim kerülnek megfogalmazásra, de ezek nem öncélúan, csak a saját problémáimat vagy életfelfogásomat tükrözik. Hiszek abban, hogy az emberiség, a tágabb környezetünk valamilyen közös tudattal működik, mind együtt. Igyekszem erre koncentrálni és figyelni, mi érdekli az embereket, mivel foglalkoznak és erre egy sorozattal vagy egy fotóprojekttel reagálni. Úgy gondolom, egy fotográfusnak, mint minden művésznek az a dolga, hogy "lefordítsa", megjelenítse a saját gondolatait a néző számára, gondolatébresztő módon. A Kilépés sorozatot a feleségeddel, illetve róla készíted. Milyen vele együtt dolgozni? Mennyire fontos ehhez a sorozathoz a személyes vonal, az érzelmi kötődés? - Minden sorozathoz nagyon erős az érzelmi kötődésem. Ez én vagyok, és az alatt, amíg itt a Földön élek, ezeket hagyom hátra, ezekkel hagyok nyomot magam után. Mindig igyekeztem nem beállni a sorba, különleges látványvilágot, egyedi megfogalmazást adni a képeimnek. A feleségemmel, Buda Lorinával a közös munka ennek a kiteljesedése. Nagyon szerelmesek vagyunk egymásba és nagyon jó, hogy ezt sikerül valahogy közösen megvalósítsuk. Ő egyébként közgazdász, nemrég doktorált, közigazgatással és geopolitikával foglalkozik, de ebben a projektben ki tudja teljesíteni ő is a kreativitását, az énjének a másik felét. Én foglalkozok a látvánnyal, ő pedig a stílust, az ötleteket viszi bele. Együtt tervezgetünk, és ez rengetegszer elemel a racionális élettől. Kikapcsol. Álmodozunk valamiről és aztán megvalósítjuk ezeket a képekben. Mégis ebben a sorozatban nem Lori személye a legfontosabb, hanem valóban a "Kilépés", mint téma. Nagyon sok értelemben, úgy érzem, hogy szeretnék kilépni a körülöttem lévő dobozokból, társadalmi elvárásokból. Nem szeretném többet véletlenül sem fotóriporterként aposztrofálni magam, mert ez a szakma megváltozott az utóbbi időben. Az unalmas és egymást ismételgető szociodrámáktól pontosan az a tragédia nem látszik, amiről a képek szólnának. Nagyon álszent és hatásvadász lett ez a szakma, de alapvetően a teljes média-készítés és -fogyasztás is. Mostanra jutottunk el odáig, hogy teljesen felhígult ez a kör. A minőség és a gondolat háttérbe szorult a lájkok és pózőrködés oltárán. A hitelességről nem is beszélve. Főleg Kelet-Európának annak a szegletében, amiben mi élünk. Egyszer csak azt vettem észre, hogy nem a legjobb és legigényesebb érvényesül, hanem aki hangosabban és erőszakosabban üvölt. Én nem ilyen vagyok, és ezért értelmetlennek tartottam a saját munkám. Nem is beszélve a fogyasztói szokásokról. Ma már a néhány pillanat alatt megérthető képek korát éljük. A social media világában másodpercnél is rövidebb idő jut a képek értelmezésére. A mondanivaló mélységéig nagyon kevesen jutnak el. Elfordultam ettől és szeretném az igazi lényegét megfogni az alkotásnak, azt, ahogy felszabadít és boldoggá tesz. A készítés örömét keresem és azt a gyermeki boldogságot, amikor ránézel a fotódra és elégedett vagy. Kitaláltam magamnak ezt a „sorozatot”, amit azért is teszek idézőjelbe, mert minden fotográfiai szabályszerűséget, kötöttséget szeretnék magam mögött hagyni, ezért a sorozat mivoltát is. Ez inkább csak egy szabadon értelmezett látványvilág, egy játék, amit nagyon sokáig lehet játszani. Leginkább most ez érdekel és nagyon jó ezt a kicsit abszurd, kicsit furcsa látványt addig facsarni, addig kísérletezni vele, amíg lehet. Ebben a sorozatban a ruhák is különlegesek. Gyönyörű, kavargó esésük, formájuk vonzzák a tekintetet. Kitől származnak ezek a ruhák? A színüknek milyen jelentősége van a képeken? - Az esküvőnk kapcsán ismerkedtünk meg Sitku Bernadett ruhatervezővel, aki Berbloom márkanéven készít ruhákat és Kis Nóri dekoratőrrel. Árad belőlük a kreatív energia és nagyon lendületes, fiatalos dolgokat készítenek. Szinte azonnal összebarátkoztunk, egymásra hangolódtunk és evidens volt a közös munka. Először a „Tudom, mit fogsz viselni jövő nyáron” abszurd fesztivál fashion sorozatot készítettük el, ami bejárta a sajtót, most pedig egyértelmű volt, hogy ebben a projektben is együtt dolgozunk. Lori a lányokkal a style-t adják, én pedig a tőlem megszokott képi világot. Fontos megemlítsem a MyActionCam csapatát, akik pedig a technikai támogatást biztosítják a projektjeinkhez. A képek nagy részét a legutóbbi ázsiai utazásotok során készítettétek. Ott jött esetleg az ötlet erre a sorozatra? Vagy már célzottan mentetek, azt a különleges környezetet keresve? - Igazából, amit láttok, az még csak az eleje. Nagyon sok lehetőség van ebben a témában, és nagyon izgalmas lesz eljutni arra az útra, ami a fejemben van még csak meg. Nagyon sokat utazunk és nagyon szép, izgalmas helyeken járunk szerencsére a munkánk során. Egyértelmű volt, hogy a képek hátterét a kalandozásaink adják. Ez is a projekt célja, hogy egy minden szempontból teljesen különleges látványvilágot tudjunk teremteni. Az ötlet már régóta fogalmazódik bennünk, de amikor nemrég Délkelet-Ázsiában jártunk jutottunk el a tényleges megvalósítási fázisig. A képek Kambodzsában, Angkorban, Vietnámban és Thaiföldön készültek, de van köztünk Bélapátfalva, Egerszalók és Budapest is. Amerre megyünk, mindig megtaláljuk azokat az eldugott helyeket, ahol nyugodtan dolgozhatunk, és a megfelelő képi világot adják. Ezeknek a helyeknek a felfedezése is maga az út, a keresés, az élmény, ami meg is fogalmazódik valamilyen szinten a sorozatban. A Balance és a Secession is a magasban "játszódik". Míg az előbbinél, a sejtelmes esernyős ember hihetetlen helyekre mászik fel, az utóbbinál feleségedet, Lorinát többször eszelős magasságokról fotózod egy drón segítségével. Ha jól tudom, te félsz vagy féltél a repülőn... Akkor ez számodra esetleg egyfajta terápia is? Amitől félünk, ahhoz tulajdonképpen vonzódunk? - Volt egy rossz élményem, ami miatt a szokásosnál is jobban féltem a repüléstől, ezen sokat dolgoztam, hogy elmúljon, mert ezen múlt volna a legizgalmasabb dolog, amit szerintem az élet kínál, az utazás. Ez elmúlt, de a tériszonyom megmaradt. Érdekes ez a kérdés, mert egész életemben szerettem a kihívásokat és szerettem a félelmeimmel szembenézni. Ahogy mondtad, ez a Balance sorozatban is jelentkezik, mert folyamatosan próbára van téve a tériszonyom, miközben az Esernyős Ember projekten dolgozom, és maga a drónozás is ennek a kiteljesedése. Négy vagy öt éve azon gondolkoztam, hogy elkezdek siklóernyőzni, hogy legyőzzem ezt a félelmemet is, de valahogy mindig halogattam a dolgot. Sosem kerítettem rá sort. Aztán összeszedtem magam és elhatároztam, hogy megyek és befizetem a tanfolyamot. Akkor jelent meg az első kereskedelmi forgalomban kapható és valamennyire használható drón, és a tanfolyam helyett ezt választottam. Egyáltalán nem bántam meg, mert olyan helyekre tud eljutni a mostani eszközöm, ami az elsőhöz képest már űrtechnológia, amit siklóernyővel sosem tudtam volna megközelíteni és végül is nekem jobb, ha a földön maradok és csak a szemem repül olyan magasan, amit a képzeletem elvár tőle. n discover {{page}}. {{page}}. n check out NIKON ONE'S WORK discover n http://www.kallopeter.hu discover {{page}}. highlight "Az én nagymamám egy igazi, klasszikus nagymama. Hosszú haját befonva, feltűzve hordja. Egy kis parasztházban lakik a nagypapámmal, csengőket gyűjt, híradót néz, és időnként rádob egy hasáb fát a sparheltre, miközben szidja a rendszert. Minden nyáron megesküszik, hogy soha többé nem lesz kiskert. Aztán mégis ülteltnek a nagyapámmal egy kis cukorborsót, egy kis uborkát, egy kis hagymát, cukkinit, tököt, meg még sorolhatnám... Az én nagymamám egy igazi pesti nő, amolyan "naccsaszony". Szereti a szép ruhákat, az ékszereket, a jó könyveket. Régi parfümöket, bundákat, nejlon harisnyákat mutat nekem, kézzel hímzett zsebkendőket ad ajándékba, és kristálypohárból issza az ásványvizet. Finom, pici kezei most már érdesek, a gyűrűit kimunkált ékszerdobozban tartja. A haját már magának vágja. Három unokája van, a bátyám, az öcsém, és én. Az én nagymamám mindent megért. Megérti, ha a kisunokája füstfelhőben szeretné lefotózni. Megérti, ha a kisunokája néha furcsa képeket készít, melleket fotóz, virágokat dugdos harisnyákba, meg még ki is állítja ezeket. Sőt, el is jön megnézni. Megérti, ha az unokája és a barátnője pompomos pulóvert ad rá, vagy egy menő napszemüveget. Sőt, még élvezi is. Az én nagymamám egy csendes, szerény, törékeny alkat, meg közben egy kibaszott stílusikon is!" {{page}}. szupernagyi highlight ZERGI BORBÁLA PHOTOGRAPHY n kabát: Szigeti Vanda (SPOSA) / haj: Tóth Szandra (Tóth Szalon) / modell: Zergi Mama {{page}}. {{page}}. {{page}}. {{page}}. {{page}}. {{page}}. {{page}}. {{page}}. Ha érdekel a közösségünk kérlek látogass el a http://neighbourart.com oldalra! CSATLAKOZZ!